A méhek tartása és gondozása sokak életében a megélhetést jelenti, míg mások erre csak egy relaxáló hobbiként tekintenek. Az biztos, a méhészkedés nem mondható egyszerű feladatnak, és vannak olyan dolgok, amelyeket kötelező tudni annak érdekében, hogy mindig, minden sínen legyen. Először is a legfontosabb az elméleti dolgok elsajátítása. Itt segíthetnek az interneten található cikkek, a könyvek és persze a méhészkedéssel foglalkozó szakemberek.
Ha megvan a megfelelő elméleti háttér és valamennyi gyakorlati ismeretre is szert tett, illetve egy kijelölt és engedélyezett hely is rendelkezésre áll a méhek tartására, akkor ideje eldönteni, hogy milyen típusú méhészetet is akar az ember. A méhészkedés egyik jó oldala, hogy bármelyik kaptártípus megfelelőnek mondható. Minden kaptárt másképp kell kezelni, használni és mindegyikkel lehet jó eredményeket elérni. Az igazság az, hogy csakis gyakorlat, megfigyelés útján tapasztalja meg a méhész, hogy melyik a saját magának legmegfelelőbb módszer és melyik az, amelyiket valóban élvezi és nemcsak egy kötelezően elvégzendő feladatként tekint rá. Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy nem csupán hazánkban, de számos más országban is, ahol a méhészkedés sokak kedvenc időtöltése, munkája, a legelterjedtebb kaptártípusok között sokszor első helyen áll a rakodókaptár.
Vitathatatlan, hogy a nagyobb állományokhoz ezeket a legkönnyebb gépesíteni. A hozzáértők is arról számolnak be, hogy a például a másfeles boconádi rakodóra történő váltás után a mézhozam a többszörösére növekedett és a teljes folyamat kezelése is jóval könnyebbé vált. Ez azért is fontos, mert a méhészkedés egy olyan tevékenység kell legyen, amelyiket az ember ténylegesen élvez és szívesen végez.